Japánban a tanítás április 1-jén kezdődik, és március 31-éig tart. A 2002-es reformig 210 tanítási nap volt egy évben, amit általában még kiegészítettek 30 nappal, amit iskolai rendezvényekre, sportnapokra használtak fel. Ekkoriban szombaton is be kellett járnia a diákoknak. 2002-ben csökkentették le a heti oktatási napok számát ötre, és csak néhány elit iskola rendeli be diákjait szombatra. Így az éves tanítási napok száma lecsökkent 195-re. (Az összehasonlítás végett: Magyarországon 181 tanítási nap a kötelező.) A tankönyveket azállam fizeti egészen addig, míg be nem fejezi a diák a tanulmányait. Az iskolák 90%-ának van jól felszerelt tornaterme, és 75%-a mellett található úszómedence. Másrészt nagy hangsúlyt fektetnek arra, hogy a tanulók megtanuljanak csapatban dolgozni. Fontosnak tartják, hogy diákjaik büszkék legyenek iskolájukra és tudásukra. Minden osztályban létezik egy osztályelnök, ő választja ki a különböző tisztségeket betöltő társait.

(…)

A középiskolai oktatásnak két része van: az alsó tagozat és a felső tagozat. Előbbi a 12-15 éves korosztályra terjed ki, míg utóbbit a 15-18 évesek látogatják. Ebből az alsó tagozat (chugakkou) kijárása a kötelező. Tehát nem korhoz kötik a tankötelességet, mint hazánkban, hanem a teljesítményhez. Mindenki köteles eljutni legalább a felső tagozatig. Így nem fordulhat elő az a helyzet, hogy valaki csak hat osztályt végez, mivel már betöltötte a 18. életévét, és például Magyarországon már nem tanköteles. Az igazat megvallva Japánban még az is csak nagyon ritkán fordul elő, hogy valaki nem végzi el az egész középiskolát. A diákok több, mint 90%-a megteszi ezt, és 40%-uk diplomázik le egyetemen vagy főiskolán.

Forrás: Wikipédia