Nem, a nyavalygás helye nem itt (hanem lejjebb) van és most, kivételesen, egyből rá is térek a lényegre.
Elhanyagoltam az oldalt. Nem izgatott, tettem rá, le*******... és egyéb hasonló kifejezések. Annyira hidegen hagyott, hogy ré se mertem nézni, félvén a látványtól. Hát, igen... a legutóbbi dizi nem lett valami fényes. Viszont a látogatási számok elég jók, ha úgy nézzük. 
S most, idő teljében, rászántam magam, hogy nekilátok az oldal újraélesztésének és ha belefér, a másikat is feltámasztom. Eddig sikeresen megcsináltam a dizit, és mindjárt ráfekszek az ellenőrzésekre(modulok, cserék, linkek stb). Jó pár rész megjelent, mióta utoljára jelentkeztem, de azért én követem a fejleményeket. Remélem, ti is :D
 

Ha voltál olyan kíváncsi/unatkozó/szerencsétlen, hogy idetévedtél: GRATULÁLOK! 
Tehát. Mi volt az okom arra, hogy rá se néztem a gyerekemre? Milyen anya lesz belőlem, atya ég Első okként az iskolát nevezhetném meg. Elvégre, kemény idők járnak felénk és én rendkívül lusta vagyok, tehát kell idő arra, hogy ráhangolódjak a tanulásra. A másik része ennek a pontnak, hogy jobban teszem, ha fel se megyek a netre. Második pontként az írást hozhatom fel, ami nettől független. Mindent írok. Dalszöveget, novellát, folytatásos történetet, angolt, magyart... Fejem felér a riói karnevállal. A lehető legtöbb baromság benne van. Harmadik kifogásom: pasik. Vagyis, egy. Egy évvel fiatalabb és nem tudom mennyivel kisebb. Imádom! :$ Negyedik okom pedig a lustaság.